2017. március 14., kedd

A halott költő dala

Csörtető elmém zajában, egy hang kiált fel: Még mindig élek!
Érzek, remélek... De mégis ezer sebből vérzek!
Ép testben, szétmarcangolt lélek... De a fájdalmam tompítja talán
Reggeli után két feles, meg 5 miligramnyi alprazolam!

Egy utolsó ugrás... És a te pocsolyádba estem
Mert ez lett a vesztem, hogy ami volt nem eresztem
Akkor még önmagam lehettem, mára már csak árnyék vagyok
Elsüllyedt a papírhajóm, de a szemedben ugyanaz a tenger ragyog!

A költő is csak némán gagyog, a verse kőbe írott... Csonka!
Egy utolsó kavics csak, amit a könnyeim felé dobna
Tiporj még egyszer a porba! A remény leheljen belém életet
Hogy aztán újra megölhess, és lássam megint az utolsó filmemet!

Pár képkockát ami enyém, s tiéd... Mondd: Ilyen szépet ki látott?
Fényben tündöklő sok ezer szilánkot, ami csak azért van alattam
Mert a tükörből a régi arcomat kikapartam, így magamban maradtam...
S, úgy lettem halhatatlan... Hogy a saját múltamban ragadtam...


2016. október 19., szerda

Kérdő-jelek

A fényem mögött árnyék lapul... Az árnyak mögött vágyak
Mindenhonnan vakok lesnek... Tudják ott vagyok... De mégsem látnak
A vihar után várlak! A napsugár most nyarat hoz...
Engem kiütött a valóság, és nem tértem még magamhoz!

Aki ezüstöt visz, aranyat hoz! Nem leszek többé második
A látszat mögött megbújok, de én csak miattad állok itt!
Ahogy egy részeg ember álmodik... Úgy zavarodott meg az elme
Hisz' örökre vesztes marad, a versenyben aki nyerne...

Emlékképek szana-szerte... És bizony, te is ott vagy benne
Az a szív az égig menne, ha egyszer végre boldog lenne
Te királylány vagy! Nekem nincs fehér, csak egy beteg vad ló
Egy tróger herceg sánta lovon... Legyél te nekem a mankó...

Életfogytig tartó tangó... Ahogy táncolok a penge hegyén...
A földbe véremmel karcolnám: Ez a világ csak az enyém!
csak nézd az arcom, kacsints felém! A lelkemmel játszhatsz!
De ha belenézel a szemembe... A szívemig láthatsz...

Feledésbe merült válasz, a kérdésre pár feles felel...
Még felnézek a menetrendre! Várom hogy a buszon leszel
De tudom nem vagy rajta... Hiába is várnálak
Jó lenne... Ha a könnyek is pár szóra felszáradnának!

Ha a szája szélén csók lebegne, a rút világom arcának!
Csak egyszer lennél ajándékom, el többé én nem hagynálak!
Az életem ezen múlik... Csak hosszú hajszálak...
A vírusom te lettél, és a gyógyszerek nem használnak!

Vajon látod-e a jeleket? A sorok mélyén utalások...
Én érted megteszem! A tenger közepére kutat ások!
Hogy a szemedben lássam, azt a mosolyt amit én adtam
Majd akkor elmondhatom, hogy nem futottam el. Én veled maradtam...

Győzelmet még nem arattam, de mindenhol jeleket látok
Álmomban és ébren is... A pontban kérdőjelet találok
Hiszen isten ide pontot tett... Én rakok helyette kérdőjelet!
ha a múlt az enyém volt, a jövő is az enyém lehet!

A világom peremén állok, de ugrani még nem merek...
Ma még tudom emlékszik, de mi lesz hogyha elfeled?
Harcolnék még ellened... De nem akarok, nem tudok!
Akárhogy is csinálnám, tudom... Úgyis elbukok!

A végéig eljutok? Sötét az út, és messze a cél
De a szívem rég a tiéd, a lelkem pedig makacs acél!
Táncol már a borotvaél, de a táncparketten ne keress
Csak most kezdtem el érted élni, így a hátrányom tetemes

Pont felett egy egyenes, de görbül már a szára
És meghajlítom az életem is... Tudom hogy nagy lesz az ára
De többé nem leszek árva! Tudok úszni árral szemben
Ha süllyed már a kis hajóm, akkor kell kapitánynak lennem

Mennék már én is, át az éveken, át minden egyes percen
Még mindig maradt valami... Valami benned és bennem
Kettőnk között... Ami még mindig nem hagy mennem
Pedig minden válasz ott van... Egyetlen kérdőjelben...

2016. július 4., hétfő

Lényeges-e a lényeg, avagy mit mond a k*rva

Gondolom a bejegyzés címe rávilágít arra, hogy megint a szexualitás témakörét akarom körbejárni, de természetesen igyekeztem ismét hozok valami különlegességet a dologba. Szóval megkérdeztem egy örömlány véleményét is a szexről... A jó szexről...





2016. június 29., szerda

Világok Harca

Aranyba öltözött felhők mögött, láthatatlan világok harca
Ködfátyol mögött megbújik, a mindenség vad álarca
A szeretet kudarca, egy veszett csata önző fénye
Majd hibát hibára halmozva, eltűnik minden töredéke...

Születik a béke, de lassan minden ember érdektelen
A múltban ragadt minden virág, a kertünk is élettelen
Már régen nincs mentelem, de lassan tűnik a hatás
Hisz' ahol egyszer tűz éget, ott mindig meglesz a parázs

Nincs trükk és nincs csalás, a bűvész újra varázsol
De nem jön az a tapsvihar, mitől örömkönnyben elázol
Nem kerekedhet magától, új világ, mi elég nekem
A próbálkozás szerencsét szül, de a siker reménytelen

Feleltem, de elégtelen. A bukás után erős leszek
Lehoznám a csillagokat, de a holdról földre esek
Alattam a padló recseg, már a csend sem barátom
Ledobom hát a láncokat, s a sérelmeket elásom!

Engedem hogy elázzon, a levél amit neked írtam
Melyben ott a krónika, harcokról mit magammal vívtam
El kellett hogy bírjam! A történelem jó tanár
Megtanított hogy türelem kell, s újra ideszáll a kék madár

Jöhet már a sötét halál! Soha többé nem félek
Egy szó íze, mit ajkadon érzek a legédesebb méreg
Íródjon új történet! Hát papírra vetni elkezdem
Hogy vissza kapjam a világot, miben már rég elvesztem

2016. június 10., péntek

Valóságos a valóság?

Gondoltatok már arra, hogy a valóság vajon tényleg megtörténik-e, vagy hogy mi az ami előre meg van írva? A Tesla milliárdos alapítója, Elon Musk a kaliforniai Code konferencián vázolta fel az elméletét arról, hogy nagy valószínűséggel a világ, amiben élünk, szimulált valóság.

2016. június 2., csütörtök

Tudat Alatt - Szeretlek

Körülöttem viharfelhő, homályosnak tűnik a messzi táj
Percenként változik a világkép, néha magához húz, aztán bye-bye!
Azt mondom várj, majd utadra eresztlek
Kimondtam már szeretlek, de ezek is tévképzetek lehetnek

Hiszek szép szemednek, de a napszemüvegen nem látok át
Néha kitépném és odaadnám a szívemnek zálogát
Legtöbbször csak vad záport lát, aki a szivárványt kutatja
Hinni nehéz a sötét alaknak, aki kardjával az utat mutatja

Lehet csak beledőlök...
Így nem lesznek mások a hősök...
Mártírhalál után, egyszer még úgyis győzök!
Megeszem amit főzök...

Az íze ajkadra emlékeztet, minden cseppje álom talán
Hogy fa-szabjával kezemben, átjutok egy bezárt szív védőfalán
Egyetlen könnycsepp hazám, de abból majd tenger árad
Menekülnék, de nem tudok... Itt egy pohár is simán eláztat

Tagadom a vádat, pedig már örökre megbélyegez
Egyetlen érintés által képzett kényszer képzet ez
a világom mámort lélegez és lassan elmúlik a kábulat
szenvedés és kínzó gyönyör, de soha nem keresnék más utat!

Képlékeny az érzelem...
De nem érdekel, ez érdekem...
Lássam más oldalról az életem, ha már elfogadni képtelen...
Hogy mindig csak rád éhezem...