Szívhang

Hányszor is hallottam már azt a mondatot, hogy "Te beszélsz? Azt sem tudod mi az a szerelem!"...
De mégis ki az aki tudja? Kövezzetek meg érte, de az egész csak csalás és ámítás... Az egész egy túlmisztifikált álomkép, amit milliók kergetnek. Keresik az igazit, a nagy őt...



Sokáig tartott, és nem is tudom miért alakult ki bennem egy ilyen kép erről az egészről, de vallom és a mai napig tartom is magam ahhoz, hogy minden fejben dől el. A szeretet és a szerelem a mi fejünkben létezik, mi generáljuk. Azok a mondatok, hogy "Nem tudlak szeretni", vagy "Nem úgy szeretlek", csak az álca. Egy olcsó kifogás azért mert neked más, több kell. Nincs szó "Első látásra beleszerettem"-ről. A szerelem csupán makacs, igen erős vonzás és testi-lelki kötődés meg persze kémia. Sőt igazából az egész csupán az agyban lejátszódó kémiai folyamatok eredménye. Semmi több. Nincsen varázslat, és nem diktál a szív. A szíved nem tud irányítani, az csak a gépezetet hajtja amit az agyad késztet működésre! Ne vicceljünk. Ha szeretni akarsz valakit, hát szeretni fogod. Ha nem akarsz, nem fogod. Ilyen egyszerű. Mint egy pofon. Ami néha apró, néha akkora hogy falnak mész. Persze lehet beleszeretni. És lehet tudni a pillanatot, amikor meglesz a szemedben az a kötődés, amit már szerelemnek neveznek. A bennem élő író a mai napig emlékszik arra a pillanatra, amikor életében először (és a mai napig utoljára) szerelmes lett...

"Ott feküdtem a földön a kapum előtt... Tudtam, hogy az egész az én hibám. Rajtam úszott el minden... Meg akartam halni, vagy legalább nagyon mélyre bújni szégyenemben. És akkor megtörtént. Ő odajött négykézlábra ereszkedett... Kezével a két vállamra ereszkedve hajolt oda hozzám, finoman megcsókolt és csak annyit mondott: - Nyugi van... Nem a te hibád...- Ahogy felnéztem, csak a szemét láttam az arcomba sütő naptól. De azok a szemek olyan édesen és erősen csillogtak, hogy nem volt más választásom, ki kellet mondanom magamban... Végleg beleszerettem..."

Persze lehet mondani erre is, hogy varázslat. De nem az. Az egész csak az elméd játéka. Ha megvan az a mámoros érzés, hogy a tiéd. Testestől, lelkestől... Ha bízol(ami talán a legfontosabb és legnehezebb)... Akkor minden adott ahhoz az érzéshez. De soha, soha nem szabad túlgondolni és többet látni annál mint ami valójában van. Mert minden fejben dől el...

Végezetül mutatnék egy zenét. Ami nem nagy szám, viszont tele van érzéssel és a vége olyan, mint az egész élet. Egyszer úgyis elmúlik a varázslat...