2015. június 30., kedd

Égszínkék

Egyedül és sötétség, valaki gyújtsa fel a pilácsot!
Ha legyőztem a haragot, majd adok helyette virágot
Én már megláttam a világot, az egész olyan égszínkék
Ha hihetek még benned, magamban már miért hinnék?

Fejemben üres pincék, a nedűt belőle rég lelopták
Mint lelkemből a csillagokat, azok a csalfa oldalbordák
Sárral ezt is körbehordták, hol vár állott most kőhalom
Hogy újra én veszítsek... Mondhatnám hogy nem hagyom

Én előre, ő vakon... várok, míg minden újra kezdődik
Mert a hősöm újraéled, ha majd a szív megedződik!
Az ég megint kifestődik, így lesz égszínkék az éjszaka
Ahogy felnyitódik a szemed, s újra felém fénylik csillaga...


A győztesek soha nem adják fel

"A győztesek soha nem adják fel, akik feladják soha nem lesznek győztesek" - Day
Igen, ez a pár sor azt hiszem néhány embernek örökre az agyába égett, hacsak nem viseli éppen tetoválásként a testén valahol. És bizony, ez a mondat azok közé tartozik, aminek az igazságtartalmát lehetetlen megcáfolni.



2015. június 29., hétfő

Facebook oldallal bővülünk! :)

Elérkezett az idő, hogy bejelentsem a Napló bővülését.

Bevallom, sokat gondolkodtam rajta, hogy szükséges-e a blognak egy külön facebook oldal is, de szerencsére a blog népszerűsége és a számlálók jó ütemben való pörgése (meg persze az, hogy nem tudok kifogyni a témákból) rákényszerít arra, hogy még nagyobb reklámfelületet szerezzek és ezáltal remélhetőleg olvasókat is, akik így hamarabb és egyszerűbben fognak értesülni arról, ha új bejegyzés van az oldalon.
Természetesen ezen felül lesz más tartalom is, és talán kicsit több is, mint ami a blogon megjelenik, mert úgy döntöttem, magán az oldalon kicsit szabadabbra fogom a gyeplőt és a poénos dolgok irányába is teszek majd egy-két kanyart...

Szóval kedves olvasóim, akkor most itt helyben tessék ide egy like-ot nyomni! :)

A szivárvány felett 3 méterrel.

Az utóbbi napokban nagy port kavart ez a szivárvány színű zászlós dolog ami a "Prájd" után az egyes média és egyéb felületeken maradt. Ugye a sztori annyi, hogy amely emberek és cégek kiállnak a melegházasság mellett, az a profilképére, logójára vagy lassan tulajdonképen bármire szivárvány színeket pakol. És akkor persze mindenki döntse el, akar-e a szivárvány felett lenni 3 méterrel.

2015. június 26., péntek

Tudat Alatt (Szerelem)

Úttalan utakon járva, tudat alatt tudatlan az elme
Én az Insomniás álmodozó, kinek rég nincsen már szerelme
A világ lekezelne, aztán majd fel emel az égig
Hogy elmondhassa majd a végén: Hmm... Valami rémlik...

Egész életben egy félig, mindig melletted az árnyékom
Maradj te a másik felem, lakhelyed legyen az én ágyékom
Játszom megunt társas-játékom, de még egy körből kimaradok
Lehet már nem akad ok, de a végén mégis kifakadok

A szemedben tenger ragyog, hát hadd legyek a bárka
Minek csak egy az összes matróza, és egyazon a kapitánya
Kék madár a kalitkában, ő is csak szabadságra éhes
Még nem érti a gazdája, hogy a szárnyas így nem életképes

A tükörben az arc is rémes, mert szilánkosra tört az öntudat
Az egész világ fejben dől el, de a doktor bennem csak űrt kutat
A kalapomból fehér nyulat, vörös rózsát... Varázslat...
Előttem a vert seregem, most mosolyogva szanálhat...

A szerződésem megköttetett, a pecsétet rá az ördög nyomta
De nem az övé a név ott rajta, azt áthúzta az isten tolla
Vissza mindent! A jelen a múlté... A múlt pedig a jövőkép
Láthatod a lábnyomom, pedig mögötted jövök még!

Nézz vissza egy pillanatra! A világodnak fordíts hátat!
Egyszer hittem, hogy elég volt. De a még egyszer már nem várhat!
A falam adja majd a támaszt, a tetőnek mit építettem
Eltakarják a felhőket... A kérdéseket... "Miért, mit tettem?"

A csuklyát a fejemre vettem, ez az egyetlen menedék
Elbújni minden elől... ha körülöttem a világ ég
Locsolok rá még kis benzint! Égjenek a patkányok!
Ezer barátnak adtam szívet... Ti meg a szemétbe dobtátok...

Csak egy hajszálon az életem... Szerettem hogy gyűlöllek...
Volt viszlát, és ég velem... De te se hazudj a tükörnek!
Ahhoz, hogy építeni tudjunk, először mindent rombolni kellet...
Most meg a világunkban gyönyörködünk, Ahogy némán fekszünk egymás mellett...


2015. június 25., csütörtök

Az arcodra van írva!

Ha egy ember boldog, az az arcára van írva, szokták mondani. A napokban viszont volt egy ember, aki elmondta, hogy ő a világ legboldogabb embere, miközben ezt nem lehetett látni. Nem hittem neki, mert a boldogság látható, érezhető helyenként már-már kézzelfogható dolog. Szerintem...







2015. június 24., szerda

A tyúk vagy a tojás?

Előre leszögezném, hogy ez a post nem kizárólag az én személyes véleményemen alapul, viszont egy beszélgetés során előkerült a kérdés, hogy melyik érzés az erősebb, és mi van előbb: A szeretet, vagy a szerelem?






2015. június 23., kedd

A mézesmadzag effektus

Ismét egy olyan dolog amit már mindenki tapasztalt, vagy látott már a környezetében. Az amikor valaki olyan módon ragasztja magához a másikat, hogy hamis illúziókba ringatja és reményt ad neki a lehetetlenre. Ezt a jelenséget hívom én Mézesmadzag effektusnak.





Takarítónő Koktél

Takarítónő koktél:
Legyél őrült amíg fiatal vagy, később már túl sok lesz a felelősség!



2015. június 22., hétfő

Halhatatlan

Csörtető elmém zajában, egy hang kiált fel: Még mindig élek!
Érzek, remélek... De mégis ezer sebből vérzek!
ép testben, szétmarcangolt lélek... De a fájdalmam tompítja talán
reggeli után két feles, meg 5 milligrammnyi alprazolam*!

Egy utolsó ugrás... És a te tengeredbe estem
Mert ez lett a vesztem, hogy ami volt nem eresztem
akkor még önmagam lehettem, mára már csak árnyék vagyok
elsüllyedt a papírhajóm, de a szemedben ugyanaz a tenger ragyog!

a költő is csak némán gagyog, a verse kőbe írott... Csonka!
egy utolsó kavics csak, amit a könnyeim felé dobna
tiporj még egyszer a porba! A remény leheljen belém életet
hogy aztán újra megölhess, és lássam megint az utolsó filmemet!

Pár képkockát ami enyém, s tiéd... Mondd: Ilyen szépet ki látott?
fényben tündöklő sok ezer szilánkot, ami csak azért van alattam
mert a tükörből a régi arcomat kikapartam, így magamban maradtam...
Úgy lettem halhatatlan... Hogy a saját múltamban ragadtam...




* alprazolam: gyógyszer hatóanyag, különböző szorongásoldó, nyugtató-altató hatású gyógyszerekben található

Ki tanít az életre?


Ismét egy érzékeny téma, de ki kell írnom magamból. Belegondoltatok már abba, hogy mennyi minden függhet azon, hogy milyen ember egy-egy tanárotok? Hogy mennyi mindenben tud segíteni, vagy rossz útra téríteni? Hát lássuk miről is van szó.










2015. június 21., vasárnap

Roland Winchester: A démon Barátja


Hoztam nektek egy bemutatót, egy olyan történetről ami engem személy szerint gyorsan magába szippantott.
Megmondom őszintén, mindig is érdekelt, hogy milyen beteg emberek azok akik ilyesfajta horror történeteket tudnak írni. A blog amiről beszélni fogok nem más mint A démon barátja, Roland Winchestertől.



2015. június 20., szombat

Kutya egy világ ez


Korábban már mutattam egy képkockát, ahol azt írtam, a kutyád tulajdonképpen te vagy. Ez egy olyan tény amire az emberek nagyon ritkán gondolnak és nem igazán figyelnek rá, pedig abszolút igaznak tűnik az állítás...


2015. június 18., csütörtök

2015. június 17., szerda

Ha rád kacsint a tükörképed

Az ember minden reggel (jó esetben) tükörbe néz és lát maga előtt valakit. Belegondoltatok már abba, hogy azt az embert akit a tükörben láttok, azt más is ugyan olyannak látja-e mint ti?








Tudat alatt (Rémálom)

Megint riadtan ébredek, furcsán sötétek a fények
A valóságtól messze, egy rémálomban élek
Nézd meg! Az arcom előtt selyem fátyol lebeg
Takarja a csalfa mosoly... Ezt kapod a könnyek helyett!

Egy harcos csak előre mered! A gyenge pedig elmúlik
Az álarc mögé bújó arcom, a saját tükörképem mögé bújik
A világom foga hullik, már nem épül tovább utópia
Elém Poszeidón villámot dob... De miért kell elém úgy szórnia?

A kormányt kéne fognia! De a kapitányom fantom
Árral szemben eveznék, de a hajóm visszafelé hajtom
A túlsó parton... Ott már senki nem vár rám!
Így lettem csak vámőr, az idegösszeomlás határán!

Látom ég a kis bárkám! De minden emlékem távlat
Felértem a hegycsúcsra, fekete hó borítja a tájat!
Denevér hasítja a fákat, a vérem üvegcséből szívódik
Koporsómban öreg vámpír... ő is a múlton vívódik!

Új forgatókönyv íródik, de ez sem a legjobb változat...
A remény a gyilkos, és én leszek a következő áldozat...
A félelem fegyvert váltogat! Ezek nem féltik a bőrüket!
Udvarban egy bolond ül, szemében vak őrület

Az elmében éles csődület, és már én is mindent látok
Jobb lenne újra vaknak lenni, így nem kísértenének álmok
A papíron számok, de előttem csak hetes lett
A kezem írta akaratlan, és a könyvem már betellett

Jóvátesz majd ezer tett! De elhinni már késő
Azt az utolsó mondatot, mit síromba váj egy véső
Az utolsó lépcső, átlépném én... De az egész felőröl!
És ismét földre huppanok, hogy kezdhessem elölről...


2015. június 16., kedd

Az istenek játéka

Talán valamelyik görög isten szájából hangzott el az a mondat valahol, hogy "Irányítani és istennek lenni közel sem egyszerű dolog". Meg kell mondjam, Dé levele megihletett és úgy éreztem kell kicsit többet is írnom erről a témáról. Ugye az egy oldalú szerelmet már körbeírtam, viszont mint a világon mindennek, ennek is van egy másik szereplője, egy másik oldala...




Honnan indultunk?

Amikor az ember úgy érzi elveszett, abban a pillanatban válik jólesővé az amúgy kínzó magány, ha kimegyünk a város peremére este és onnan figyeljük a fényeket.
Megnyugtató érzés.
Mert tudni fogjuk honnan indultunk.


2015. június 14., vasárnap

Korkérdés? Nem kérdés...

Nos, ismét hoztam egy fecnit a levelesládámból. Azt előre leszögezem, hogy a válaszaimmal nem célom megbántani senkit, aki a véleményemet kéri, az viselje el, hogy elmondom azt amit egyes esetekről/dolgokról gondolok. És ez a levél is olyan, ami azért kicsit felkavarta a lelki világomat.

Wiloo - Dat Sztori

Ma ismét egy blogot hoztam nektek, végre egy "nemtörténetes" blogról.

A blog amit szeretnék megmutatni, az pedig nem már mint a Dat Sztori, Wiloo tollából.


2015. június 12., péntek

Ha a bosszú megfektet

A nap nyársaló sugarai már-már megolvasztották azt a fekete napernyőt, ami a Garden Café teraszán álló kis asztalt árnyékolta, aminél ülve Johnny egyhangúan kevergette a kávéját már vagy 20 perce, amikor egy fekete inges férfi lépett mögé és kuncogva pöckölte meg a fülét.
- Szevasz pajti! Mi van veled? Jól nézel ki... Hánytál?





Félsorok

Rólad szól minden álom! Akarni téged minden áron!
Miattad nem bánom, az életem kardélre hányom,
te az én párom... A lelkem eléd tárom,
az ütéseket állom, a rózsát neked szánom,

hogy mire vágyom? Minden legyél, ne a barátom,
te vagy az álmom, ezt az utat járom,
már vágom... Azokat a sziklákat átmászom...
Szembe jön a zátony, szíved szivárványban ázzon,

az ajtót bezárom, a jégen vakító lábnyom,
meg kéne állnom! Hallatszik a sátáni kánon,
túl minden távon, túl az életen és túl a halálon,
én a körmömet rágom, legyen száj a szájon,

legyen kéz a vállon, a te álmod is valóra váltom,
szürkül a vászon, a saját filmemet sem látom,
minden valósággá váljon, legyél te párom,
félsorok a számon, de a sorom még kivárom...


2015. június 11., csütörtök

Luna és Maiev: Szerelmem a mostohatesóm




Az olvasónaplóm második bejegyzése a Szerelmem a mostohatesóm című irományt teszi kereszttűz alá Luna és Maiev tollából.




Kate Elisabeth Tailor: Az Első Nagymészárlás

Na akkor eljött az idő, hogy megnyissam a kis olvasónaplómat.
Az első mű amit hoztam nektek, az a Kate Elisabeth Tailor tollából előtörő, Az Első Nagymészárlás című iromány. (A Nagymészárlás miért egy szó???)






2015. június 10., szerda

Az ember legjobb barátja

A kutya az ember legjobb barátja... Sőt, több annál. Feltétel nélkül szeret, ragaszkodik, és soha nem hagy cserben. És egy kicsit ő, te vagy...


2015. június 8., hétfő

A töltött káposzta esete

Azt mondják, hogy csak a töltött káposzta jó felmelegítve és ez a mondás nagy százalékban meg is állja a helyét. Viszont, tegyük helyre a dolgokat, mert a "miért" itt is jelen van és bizony kézzelfogható. A hiba amibe az emberek sokszor beleesnek, hogy még ki sem hűlt a káposzta, máris bedobják a mikróba újra melegíteni. Nem kéne...





2015. június 5., péntek

Kérdőjel

Múlt és jelen rád kacsint, ez egybefüggő történet
Szemedbe néz és visszaköszön minden egyes döntésed
Ellőtted minden töltényed, de a tárad megint töltődik
Haver! Az már rég halott, aki az elmúltban őrlődik!

Túl sok lett a kérdőjel... Lesz-e újra te meg én?
Ha te voltál a múltam... A Jelenem is te legyél!
A világom peremén állok, de ugrani még nem merek...
Ma még tudom, emlékszik... De mi lesz, hogyha elfeled?

Harcolnék még ellened... De nem akarok, nem tudok
Akárhogy is csinálnám, tudom... Úgyis elbukok!
Én veszteni nem tudok! Most te mondd el, hogy mit érzel!
Ha a nevemre nem emlékszel, én a falra írom... Vérrel!

Már előre sem nézel, de látod a meséd végét
Érzed a szíved felé táncoló, forró penge élét
Meghúzom a határaim szélét! A háborúm újra indul!
A vihar bennem csendesedik, az egem is majd kitisztul!

Túl sok lett a kérdőjel... Lesz-e újra te meg én?
Ha te voltál a múltam... A Jelenem is te legyél!
A reményem újra él... A kérdés előre nem dőlt el!
De utánad most sem marad, csak ezernyi kérdőjel!

Elmerengek rajtad néha, de minden gondolatom téves...
Élhetek nélküled, de így ennél többre nem vagyok képes!
Gyere, törd össze a szívem! Ezerszer is! Míg meg nem haltam...
Azt teszel vele, amit akarsz! Hisz` örökre neked adtam...

Isten ide pontot tett... Hát én rakok helyette kérdőjelet!
Ha a múlt az enyém volt, a jövő is enyém lehet!
Csakis veled... Mert magamat megtaláltam...
A zavaros vizeken a te szellemeddel halásztam

Néha magam is megaláztam, más már régen lelépne
A hamuból forró tűz lesz, és a szív benne megégne
Majd akkor is azt mondom: igen, megérte!
De a válaszom: Tudom, tudom! Menni kéne!

És én mentem is... Át az éveken, át minden percen...
Még mindig van valami... Valami benned és bennem
Kettőnk között... Ami még mindig nem hagy mennem
Pedig minden válasz ott volt... Egyetlen kérdőjelben...

Túl sok lett a kérdőjel... Lesz-e újra te meg én?
Ha te voltál a múltam... A Jelenem is te legyél!
A reményem újra él... A kérdés előre nem dőlt el!
De utánad most sem marad, csak ezernyi kérdőjel!


2015. június 4., csütörtök

Hazudj ha tudsz!

Ha a hazugságokat vesszünk figyelembe, alapvetően két fajta ember létezik. Az egyik aki tud hazudni, a másik pedig aki nem... Persze, ha ez ilyen egyszerű lenne...
De nem az...
A mondás úgy tartja, hogy "a hazugság több rétegű" és ha valaki tud hazudni, akkor ez így is van...





2015. június 2., kedd

Álarc

"Mi is a lét? Érzelmes színdarab.
A kedv: közzene, olykor elmarad.
Az anyaméh: öltöző, hol hiányos
jelmezt húzunk a gyors komédiához.
Bíránk, közönségünk a kerek ég,
jegyzi, hogy ki nem tudja szerepét.
A sír, amely egykor majd eltemet,
a függöny; zárókép után lemegy.
Sorunk a sír felé mókázva lábol,
s a legvégén – meghalunk igazából."







2015. június 1., hétfő

Levelesláda: Csillagos ég

Nos akkor, úgy érzem ez a bejegyzés tökéletes lesz témaindítónak, bár nem levélben kaptam a kérdést, hanem személyesen.

A szituáció annyi, hogy egy kedves barátommal való beszélgetésnél vetődött fel a kérdés, vajon mivel tudná meglepni a kedvesét, ami azon felül, hogy nem kerül sokba, merthogy csóróság van, romantikus és olyan, hogy eldobja az agyát tőle.