2015. november 5., csütörtök

A 100.


Elérkezett hát ez is... Ismét jubilál a blog, mivel ez amit most láttok és olvastok a 100. bejegyzés!!!


Következzen hát egy kis mese Dominique Know módra...






Álarc

Néha húzhatsz álarcot...
Néha nem kell annak lenned aki vagy...
De ne feledd el, a maszk mögött mindig ugyanaz leszel...


Látószög


Mi emberek nagyon furcsák vagyunk. Az agyunk valahogy úgy van kódolva, hogy az érzéseink, és/vagy az akaratunk befolyásolja azt amit észreveszünk, vagy amit észre akarunk venni. Nagyon sokszor fordul elő, hogy csak abból a szögből látunk dolgokat, ahonnan és ahogy mi látni akarjuk.



2015. november 4., szerda

Ne mondd el!

Ne mondd el senkinek, hogy árnyékvilágban járok
Ne lássa rajtam senki, amit a tükörben látok
mikor magam előtt állok, de magammal már végeztem
a szívembe kést kaptam, pedig csak szeretetre éheztem

Régen éreztem, most meg legszívesebben messze mennék
Ő boldog nélkülem, én meg úgy teszek mintha az lennék...
gyengék voltak a leckék, az egyszerű tudatlan marad
eljött értem a vihar, könnyeimből patak fakad

Ketten egy csapat, egykor így alkottunk fúziót
most gyógyítanám magamat, s magamnak kötök infúziót
álom csupán, illúzió! Kérlek ne mondd el senkinek
ha összetöröd a valóságot, a világom senki nem menti meg!

Dolgoznak az enzimek, már duplán zakatol a verőér
még egy adagnyi adrenalin, majd végleg megszakad az erőtér
precíz műszer, erőt mér! A gyengeségem nem látja
ahogy pár szó mint konyhakés, az eremet átvágja

ki az aki átlátja? A feladványt senki nem fejti meg
ha rájönnél a megoldásra... Kérlek ne mondd el senkinek!
Ne mondd el senkinek, hogy már régen megölt a fájdalom
elbírom még talán a terhet, amit a keresztem hagy a vállamon...