2015. november 4., szerda

Ne mondd el!

Ne mondd el senkinek, hogy árnyékvilágban járok
Ne lássa rajtam senki, amit a tükörben látok
mikor magam előtt állok, de magammal már végeztem
a szívembe kést kaptam, pedig csak szeretetre éheztem

Régen éreztem, most meg legszívesebben messze mennék
Ő boldog nélkülem, én meg úgy teszek mintha az lennék...
gyengék voltak a leckék, az egyszerű tudatlan marad
eljött értem a vihar, könnyeimből patak fakad

Ketten egy csapat, egykor így alkottunk fúziót
most gyógyítanám magamat, s magamnak kötök infúziót
álom csupán, illúzió! Kérlek ne mondd el senkinek
ha összetöröd a valóságot, a világom senki nem menti meg!

Dolgoznak az enzimek, már duplán zakatol a verőér
még egy adagnyi adrenalin, majd végleg megszakad az erőtér
precíz műszer, erőt mér! A gyengeségem nem látja
ahogy pár szó mint konyhakés, az eremet átvágja

ki az aki átlátja? A feladványt senki nem fejti meg
ha rájönnél a megoldásra... Kérlek ne mondd el senkinek!
Ne mondd el senkinek, hogy már régen megölt a fájdalom
elbírom még talán a terhet, amit a keresztem hagy a vállamon...


3 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik! Remélem többször unatkozol és alkotsz még verseket. ^^

    VálaszTörlés
  2. Mindenkinek mond el, hogy a fényben járok
    Bárki láthatja, amit a tükörben látok
    mikor te előtted állok, megdobban a szívem
    a lelkem meggyullad, mikor csókjaidra éhezem...

    Régen éreztem, hogy sehova se mennék
    Te boldog vagy velem, nélküled nem léteznék
    gyengék voltak a leckék, de mára már haza jutottam
    A vihar, érzem másért jön, engem végleg békén hagy

    Ne haragudj, hogy átköltöttem, csak megragadott... Az ellentétre formáltam, de csak azért, hogy kicsit feldobjalak:)

    VálaszTörlés