2016. június 2., csütörtök

Tudat Alatt - Szeretlek

Körülöttem viharfelhő, homályosnak tűnik a messzi táj
Percenként változik a világkép, néha magához húz, aztán bye-bye!
Azt mondom várj, majd utadra eresztlek
Kimondtam már szeretlek, de ezek is tévképzetek lehetnek

Hiszek szép szemednek, de a napszemüvegen nem látok át
Néha kitépném és odaadnám a szívemnek zálogát
Legtöbbször csak vad záport lát, aki a szivárványt kutatja
Hinni nehéz a sötét alaknak, aki kardjával az utat mutatja

Lehet csak beledőlök...
Így nem lesznek mások a hősök...
Mártírhalál után, egyszer még úgyis győzök!
Megeszem amit főzök...

Az íze ajkadra emlékeztet, minden cseppje álom talán
Hogy fa-szabjával kezemben, átjutok egy bezárt szív védőfalán
Egyetlen könnycsepp hazám, de abból majd tenger árad
Menekülnék, de nem tudok... Itt egy pohár is simán eláztat

Tagadom a vádat, pedig már örökre megbélyegez
Egyetlen érintés által képzett kényszer képzet ez
a világom mámort lélegez és lassan elmúlik a kábulat
szenvedés és kínzó gyönyör, de soha nem keresnék más utat!

Képlékeny az érzelem...
De nem érdekel, ez érdekem...
Lássam más oldalról az életem, ha már elfogadni képtelen...
Hogy mindig csak rád éhezem...


3 megjegyzés:

  1. Nagyon szép, szomorú vers lett. Őszinte, szívbe markoló szavakkal. :)

    VálaszTörlés
  2. Nekem is nagyon tetszik. Olyan Slammeres hangzása van, szívesen meghallgatnám szóban is. :)

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm!
    Cathreen, fura hogy szomorúnak érzed... pedig nem annak szántam. Persze mindenki máshogy értelmez egy-egy verset :)
    Igen Wikka, rátapintottál a lényegre. Mivel írás alatt az Utolsó táncot hallgattam, végig úgy mentek a fejemben a sorok, mintha Wolfie mondaná, azzal a hangsúllyal. Valószínűleg ezért érezhető a Slammer beütés. :)

    VálaszTörlés